Erik, a romantikus
2007.06.26. 14:37
Erik elmondja mit gondol a világról, a rajongókról, és a csajokról.
Vadi új sorozatunkban megmutatjuk Nektek a No Thanx-srácok igazi arcát. Először a frontember, Erik beszélt a csajokról és az ismertséggel járó összes pozitív és negatív élményéről -csak a BRAVO-nak!
Valentin napon születtél. Adódik a kérdés, hogy romantikus típusnak tartod-e magad.
Igen, borzasztóan fontos számomra a szerelem. Mondhatni, az életemben szinte az első helyen van. Most már hosszú ideje van barátnmő is. De róla inkább nem szeretnék beszélni. maradjunk annyiban, hogy tényleg romantikus típus vagyok.
Mi a maximum, amit megtennél 1 lányért?
Ezen már sokat gondolkodtam, de nem jutottam dűlőre. Igazából bármire képes lennék. Adigg küzdenék érte, ameddig meg nem szerzem magamnak. Persze nem aljas módszerekkel, azokat sosem szerettem. Biztos elhalmoznám virágokkal, meg ilyesmikkel. De nálam valójában az alkalomtól függ.
Mindig is a pillanat embere voltál?
Igen, már egész kisgyerekkoromtól kezdve. Emlékszem, az általános első osztályában is tettszett egy lány. Addig fűztem a mamámat, amíg vehettem neki 1 szál rózsát 1 bálra. De emlékszem az óvodai szerelmeimre is. Már akkor is próbáltam megtenni mindent a cél érdekében. Bár mondom: ez nem azt jelenti, hogy addig nyúzom, ameddig nem lesz az enyém. Csak okosan!
Azt tudjuk, hogy az éneklés a hobbid, de mivel foglalkozol még a szabadidődben?
Ha valahogy akad egy kis időm, akkor futni járok. Szeretek sportolni, régebben sokat görkoriztam és bicikliztem, de mostmár csak a futás maradt.
Megváltoztatott valamiben a siker?
Nem hiszem, de az állandó próbák és koncertezések miatt semmi időm a családomra és a barátaimra. A haverok, mondjuk, eléggé megsínylik ezt az időszakot. Régebben nagyon partizód voltam, mindenhová elementem, ahová hívtak; most sehová sem tudok eljutni. A barátaim ezt eléggé zokon veszik, és furcsán néznek rám. És persze a barátnőmre sincs annyi időm, amennyit szeretnék.
És a belső tulajdonságaid?
Szerintem azok sem változtak. Azt viszont nehezen tudtam megszokni, hogy bárhová megyek, felismernek, megállítanak az utcán. De egyáltalán nem érzem, hogy több lennék attól, hogy benne vagyok a tévében, a rádiókban vagy a magazinokban. Olyan vagyok, mint a többiek, egy egyszerű fazon.
Mit gondolsz, egyszer majd Téged is beszippant ez a rocker életforma?
Nem hinném. Bár igazából ha annak számít, hogy hanyagolom az iskolát... Egy kicsit többet kellene foglalkoznom a sulival, mert jó lenne, ha jól sikerülne az évem. Most választok főiskolát, szeretnékmég okosodni! De egyenlőre fogalmam sincs, milyen irányban fogok továbbtanulni. Az biztos, hogy olyan helyre megyek ahol nem kell matekot tanulnom, mert az annyira nem megy!
Szerinted összetudod egyeztetni a zenekarosdit a tanulmányaiddal?
Nem hiszem, hogy problémát okozna! Ha az ember nagyon akarja, mind a kettőt lehet sikeresen csinálni, akár egyszerre is. Legalábbis én szeretném!
|